A korhatár-besorolás biztosítja, hogy a szórakoztató termékek, pl. filmek, videók, DVD-k és számítógépes játékok egyértelmű jelöléssel rendelkezzenek arra vonatkozóan, hogy tartalmuk alapján mely korosztályok számára alkalmasak. A korhatár-besorolás útmutatást nyújt a fogyasztók (elsősorban szülők) számára és segít nekik eldönteni azt, hogy megvegyenek-e egy bizonyos terméket.

Európa-szerte több millió játékos játszik számítógépes és videojátékokat. Az Egyesült Királyságban a 16 és 49 év közötti lakosság 37 százaléka vallja magát „aktív játékosnak” (a meghatározás szerint az számít ilyennek, aki konzolon, kézi konzolon vagy PC-én játszik). Összehasonlításképpen Spanyolországban és Finnországban a 16 és 49 év közötti lakosság 28 százaléka számít „aktív játékosnak” [Nielsen jelentés, 2008]. A játékok többsége (49 százalék) bármilyen korosztályú játékos számára alkalmas, de sok olyan van, amelyek csak idősebb korú gyerekek és tizenévesek számára alkalmasak. Olyan játékok is vannak (4 százalék), amelyek kifejezetten felnőttek (18 éven felüliek) számára készülnek.

A játékon feltüntetett besorolás azt jelzi, hogy a játék egy bizonyos kor feletti játékosok számára alkalmas. Ennek megfelelően a PEGI 7 jelű játékok csak a hétévesek és annál idősebbek számára alkalmasak, a PEGI 18 jelű játékok pedig csak a tizennyolc éven felüliek, vagyis a felnőttek számára. A PEGI besorolás a játék életkor szerinti alkalmasságát veszi figyelembe, nem a nehézségi szintet.

A PEGI-t Európa-szerte használják és elismerik, és az Európai Bizottság lelkes támogatását is élvezi. Az európai harmonizáció modelljeként tartják számon a gyermekvédelem területén.